1. Bevezetés

A 2002-ben megrendezett Ottawai Linux Szimpóziumon házigazdája voltam a LinuxChix Birds Of a Feather (kb.: "Linuxos Csibék - Madarat tolláról" - a ford.) szekciónak. A szekcióülések és az egész konferencia alatt ugyanazokkal a kérdésekkel szembesültem:

"A barátnőm utálja a Windowst. Hogyan tudnám rávenni, hogy Linuxot használjon?"

"Szinte egyetlen nő sem jár a helyi linuxos csoportomba. Hogyan segíthetnék ezen?"

"Miért nincs több nő a nyílt forráskóddal foglalkozók között?"

Világos, hogy a linuxos társadalom szeretné, ha több nő lenne a tagjai sorában, de a legtöbben nem tudják, miért vannak ilyen kevesen a linuxos lányok, vagy miként lehetne ezen változtatni. Ez a HOGYAN megpróbálja összefoglalni a lehetséges magyarázatokat, ajánlásokat, és azoknak a nőknek a véleményét, akik már érdeklődnek a Linux iránt és aktívan használják is azt. Ez a dokumentum a LinuxChix BOF konferencián résztvevő nők szó szerinti ajánlásaival kezdődött, majd nagyon sok más nő is hozzátett valamit, az eredeti BOF-szekcióüléseket követő hónapokban. Más szóval, ez a HOGYAN valódi, linuxos nők érzelmeit és véleményét tükrözi. Miközben azok nevében beszélünk, akik "benne vannak" a témában, ugyanakkor elég komoly betekintésünk van abba is, miért hagyták el más nők a linuxos közösséget, vagy éppen miért nem is léptek be oda soha; valamint élesen érzékeljük azt a nyomást, amely jelenleg is megpróbál kiszorítani bennünket a közösségből.

Ebben a HOGYANban arról lesz szó, miért maradnak ki a nők általában a programozásból, miért maradnak távol különösen a Linuxtól, és mit tehetsz annak érdekében, hogy bátorítsd a nőket a Linux használatára. Reméljük, e HOGYANnak köszönhetően egyre több nő fogja használni, telepíteni és fejleszteni a Linuxot.

2. Miért van olyan kevés nő a Linux területén?

A nők nagyjából ugyanazon okok miatt maradnak ki a Linuxból, amiért általában a programozásból is; emellett van persze néhány Linux-specifikus ok is. Igen sok kitűnő könyv és kutatási folyóirat foglalkozott mélyebben is ezzel a témával; mi csak összefoglaljuk a legfőbb okokat, amiért a nők a számítástechnika egészét elkerülik. Leleplezünk néhány közkeletű elméletet is, amelyek azt próbálják megmagyarázni, miért olyan kevés nő foglalkozik általában az informatikával.

Íme három nagyon jó, átfogó munka a "Nők a számítástechnikában" témakörben:

"Unlocking the Clubhouse: Women in Computing" - Jane Margolis és Allan Fisher

http://www.amazon.com/exec/obidos/ASIN/0262133989

"Nők a számítástechnikában" kulcsszó-lista

http://women.acm.org/search/key_list.php

(Az e listában szereplő hivatkozások egy része - de nem mind - on-line is elérhető)

"Why Are There So Few Female Computer Scientists" - Dr. Ellen Spertus

http://www.ai.mit.edu/people/ellens/Gender/pap/pap.html

Először vizsgáljuk meg a két leggyakoribb magyarázatot arra vonatkozóan, miért vannak olyan kevesen a nők a számítástechnika területén: "A nőket egyszerűen nem érdeklik a számítógépek" és "A nők nem olyan okosak, mint a férfiak". Az első állítással az a probléma, hogy gyakorlatilag semmit sem mond. Egyenértékű azzal, mintha arra kérdésre: "Miért kék az ég?", azt válaszolnánk: "Az ég egyszerűen kék." A rejtett érvelés itt az, hogy a nők a fogantatástól kezdve genetikailag arra rendeltettek, hogy ne érdekeljék őket a számítógépek. Ezt persze nagyon kevesen hajlandóak pontosan ebben a formában kimondani, de igazából ez rejtőzik az "egyszerűen nem érdekli őket"-elmélet mögött. Ha nem vagy hajlandó elfogadni, hogy a nők számítástechnikai érdeklődésének hiánya genetikailag előre meghatározott jelenség (és nagyon remélem, hogy nem vagy hajlandó elfogadni), akkor meg kell vizsgálnunk, milyen környezeti okok játszanak ebben szerepet.

Ennek a teóriának egy kifejezettebb változata a következőképpen hangzik: "A nők nem olyan okosak, mint a férfiak", vagy ennek bármelyik szokásos folyománya: a nők nem olyan tehetségesek bizonyos területeken, mint a férfiak, éspedig általában a matematika, a térbeli gondolkodás vagy a logika terén. A Newsweek rendszeresen beharangozza az olyan tanulmányokat, amelyek újabb nemek szerinti mentális különbségekre találtak állítólagos bizonyítékot, ugyanakkor említést sem tesz azokról a (jóval gyakoribb) tanulmányokról, amelyek semmilyen különbséget nem találnak. Gyakori, hogy más kutatók nem tudják reprodukálni az eredeti kutatók eredményeit, vagy éppen hibákra bukkannak a kutatási módszerekben, de ezek a történetek általában jóval kisebb nyilvánosságot kapnak a sajtóban. Az említett kutatások kísérletet sem tesznek a férfiak és a nők eltérő neveléséből adódó különbségek vizsgálatára. E tanulmányok például gyakran azt mutatják, hogy a nőknek valamivel fejlettebb a nyelvi kifejező képességük. Ezt a tényt - legalábbis a sajtó - bizonyítékként kezeli arra nézve, hogy a nők veleszületett adottsága a férfiakhoz mérten nagyobb verbális képesség. Ugyanakkor azonban azt is kimutatják a kutatások, hogy a lányokat jobban jutalmazzák verbális képességeikért, mint a fiúkat. A férfi és női agy közötti fizikai eltérések puszta létezése (amely elméletet a mai napig vitatják) önmagában véve nem bizonyítja, hogy a nők és a férfiak eltérő mentális kapacitással születnének. Továbbra is szükséges lenne annak meghatározása, mely eltérések vezethetők vissza genetikai okokra, s melyek a nevelésre, a környezetre. Ha megkérdezzük a szakértők véleményét, az egyetlen konszenzus köztük a nemek szerinti mentális eltéréseket illetően az, hogy nincs köztük konszenzus, hiszen ez egy folyamatos kutatás alatt álló terület, ahol az eredmények évtizedekig vagy évszázadokig is heves viták tárgyát fogják képezni. (Személyes véleményem az, hogy a nők és a férfiak valóban rendelkeznek bizonyos velük született, genetikai alapokon nyugvó különbségekkel, melyek eltérő viselkedési formákban nyilvánulnak meg, azonban nem óhajtok találgatásokba bocsátkozni arról, hogy mik ezek, vagy mennyire befolyásolják a viselkedést. Az emberi lény rendkívül alkalmazkodóképes teremtmény, ezért azt gyanítom, hogy a genetikai eltérések elenyészőek a környezeti-nevelési különbségekhez képest.)

Még valamit szem előtt kell tartanunk: a fentiekhez hasonló érvekkel találkozhattunk más területeken is, amikor a nők először jelentek meg ott. Például a nők nem lehettek orvosok, mert - így szólt az érvelés - nem voltak fizikailag elég erősek az eltört csontok összeillesztéséhez, elájultak volna a vér látványától, vagy nem volt meg bennük a megfelelő modor, ahogyan a betegekkel viselkedni kell. Ezek az érvek szépen feledésbe merültek, amikor kiderült, hogy a nők éppolyan jó orvosok és tanárok, mint a férfiak. Lehet, hogy egyszer majd kiderül, hogy a férfiak tehetségesebbek a számítástechnika terén, mint a nők, de a történelem egyelőre nem támasztja alá ezt a hipotézist.

Ha többet akarunk megtudni általában az embercsoportok közti különbségek méréséről és a mérések mögött meghúzódó motivációkról, ajánlott olvasmány Steven Jay Gould The Mismeasure of Man (Az elméricskélt ember) című könyve. A tudósok évszázadok óta "kimutatnak" mindenféle agyi és testi eltéréseket különböző embercsoportok között, noha utólag megvizsgálva kiderül, hogy mind módszereik, mind eredményeik hibásak voltak. Steven Jay Gould például áttekinti egy bizonyos tudós módszereit, aki különböző rasszokhoz tartozó férfiak és nők koponyatérfogatát (s ebbe beleértve az agyméretüket és intelligenciájukat) mérte meg. A koponyák térfogatát a tudós eredetileg úgy mérte meg, hogy azokat lenmaggal töltötte meg (ami valamelyest összenyomható), majd megerősítve látta hipotézisét, miszerint a fehér embereknek általában nagyobb a koponyájuk. Amikor később megismételte a mérést (most azonban összenyomhatatlan söréttel), azt tapasztalta, hogy a koponyaméretek közti különbségek nagy része eltűnt. Öntudatlanul is több lenmaggal töltötte meg a fehér férfiaktól származó koponyákat, mint a nőkét vagy a nem fehér emberekét. Jusson eszedbe ez a történet, ha olyan tanulmányokat olvasol, amelyek a női és férfi agy eltérő méretű struktúráiról írnak.

Miután megvizsgáltunk néhány előítéletet a nők és a számítástechnika kapcsán, vessünk egy pillantást a valódi okokra, miért is maradnak távol a nők a Linuxtól és a programozástól. Személyes meggyőződésem, hogy azok a hajlamok és viselkedésmódok, amelyekről írni fogok, a nők neveltetésének, más szóval a nemek szerinti szocializációnak a következménye. Nem állítom azt, hogy a nők születésüktől fogva kevésbé magabiztosak, vagy bármi hasonlót, mindössze megfigyelem a nőknél tapasztalható általános hajlamokat, és rámutatok, hogyan bátortalanítja el a linuxos közösség az ilyen beállítottságú embereket. A következőkben felsorolandó okok közül sok ráillik más, a számítástechnika vagy egyéb tudományok területén alulképviselt csoportokra is.

3. Mit tegyünk és mit ne

Ha ösztönözni akarjuk a nőket a Linux használatára, meg kell tanulnunk, mit tegyünk, s azt is, mit ne tegyünk ezentúl. Ötleteinket "tedd" és "ne tedd" párokban mutatjuk be, mert ez hasznosabb, mintha csak tiltásokat vagy csak ajánlásokat sorolnánk fel. A most következő javaslatok némelyike bántóan kézenfekvőnek tűnhet az olvasó számára, de sokak számára sajnos egyáltalán nem az. Mindegyik javaslat olyan beszélgetéseken alapul, amelyeket a valós életben többször folytattunk olyan emberekkel, akik számára ezek a gondolatok nem voltak nyilvánvalóak. Próbáljuk meg nem elhessegetni ezeket az ötleteket, hiszen élő, hús-vér nők valódi javaslatairól van szó, akiket feltehetően szeretnénk a Linux felé csábítani. E javaslatok többsége a nemektől függetlenül érvényes, s segíthet különböző típusú emberek számára vonzóvá tenni a Linuxot.

4. De hiszen én nem teszek ilyet!

Itt az ideje egy kis önvizsgálatnak. A bevezetőben említett Ottawai Linux Szimpóziumon, a LinuxChix találkozón összeállítottunk egy listát mindazokról az okokról, amiért a nők távol maradnak a linuxos kluboktól. Az ottani Linux klub egyik férfitagja felszólalt és elmondta, hogy a saját klubjában senki sem követte el azokat a dolgokat, amiket negatív példaként említettünk, mégis nehezen tudnak női tagokat toborozni. Ekkor a klub egyik nőtagja is felszólalt, mondván: "De igen, elkövették." Hozzátette: igaz ugyan, hogy csak néhány megrögzött nőellenes tag viselkedett velük elutasítóan, de az a néhány is elég volt ahhoz, hogy elmenjen a nők kedve a klub látogatásától. Szeretném kiemelni ennek az elemnek a jelentőségét: ha van a csoportodban kilenc segítőkész és udvarias tag, és akár csak egyetlen durva, szexista, nagyszájú férfi, bizony sok nő emiatt az egy miatt fog távol maradni. Tudom, hogy ez nem túl fair a többi kilenc taggal szemben, de ez a valóság. Ha a csoportodban csak egyetlen ilyen tag is van, próbálj ellenhatást gyakorolni, amikor olyasmit tesz, ami elijeszti a nőket. Válaszolj a levelére, cáfold, amit mond, - tedd világossá, hogy nem osztod a véleményét. Nagyon sokat segíthet a nőknek, ha tudják, hogy van legalább egy ember a csoportban, aki hajlandó a nyilvánosság előtt is vitába szállni az ominózus taggal, s így szívesebben maradnak köztetek.

Személyes tapasztalataim szerint nem egy férfi hajtogatja, hogy ő ugyan soha nem követi el a tiltólistán szereplő dolgokat, aztán néhány órával vagy perccel később látom, hogy pontosan azt teszi, amiről azt állítja, hogy nem szokta. Nem gondolom, hogy ezek a férfiak hazudnának, csak éppen abszolút nincsenek tudatában annak amit tesznek. A szexista viccek mesélése vagy ilyen értelmű megjegyzések hangoztatása egészen tudattalan viselkedésnek tűnik: a legtöbb férfi egyszerűen észre sem veszi, hogy amit mond, az bántó a nőkre nézve.

Még az is lehetséges, hogy tele vagyunk jó szándékkal, mégis elűzzük a nőket. Talán azt hisszük, bátorítunk egy nőt azzal, ha gratulálunk neki, amiért el mert jönni egy linuxos rendezvényre, valójában azonban éppen arra mutatunk rá ezzel, hogy a megjelenése szokatlan és furcsa eset, nem pedig arra, hogy ő is teljes értékű tagja a közösségnek. Egy hölgy így fogalmazta meg ezt: "Tudom, hogy idegen vagyok itt. Nem kell kihangsúlyozni." Reméljük, ez a HOGYAN segít észrevenni, ha akaratlanul is a Linuxtól való eltávolodásra késztetsz egy nőt.

Ha kíváncsi vagy arra, milyennek látják a viselkedésedet a nők, érdemes keresned egy lányt, akit jól ismersz, s aki nyers és szókimondó alkat. Kérdezd meg tőle, emlékszik-e olyan esetre, amikor a nőkre nézve sértő dolgot tettél vagy mondtál. Lehet, hogy meg fogsz lepődni a válaszán. Ne feledd: a legtöbb nő inkább levágatná a lábát, mint hogy durván beszéljen egy férfival, úgyhogy nehéz lesz őszinte választ kapnod.